Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 1. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1915)

Második szakasz. A kutatási szabadság és a hit

jámbor tudósok voltak. Látunk mellettük néhányat, akik közömbösek vagy vallástalanok voltak, mint Halley E. ("f 1742), a róla elnevezett üstökös kiszámítója és de Buffon G. ("j* 1783) ; de ezek teljesen háttérbe szorulnak. Az új természettudomány legnagyobb virágzási kora a vallásos jellegű ; legnagyobbrészt épen áhítatával és istenességével tűnik ki. A természettudomány és a hit összeférhetetlensége, a tudomány és a keresztény ellenes szellemi irányzat együvé- tartozása ismeretlen volt e nagy mesterek előtt.

„Ismerje csak meg valaki a természettudomány elemeit, tekintse a természet törvényeinek egységességét és szigorú törvényszerűségét és gondoskodjék világosan s azonnal egyszerű lesz, a többin úgy sem lehet segíteni“, — így és hasonlóképpen kiáltanak felénk különféle változatokban. Mily világításban tűnnek fel az ily szavak a történelem ismerete mellett ! Kopernikusz, Kepler, Newton, Linné, Boyle nem ismerték a természettudomány elemeit ; semmit sem tudtak a természet erőinek törvényszerűségéről, azért, mert nem voltak sem egy- elvüek, sem istentagadók, hanem az ég és föld Teremtőjének tisztelői. Kínosabb ellentét el sem képzelhető annál, mintha a nagy mestereket és úttörőket a késő utódok, akik messze mögöttük maradnak és az ő nyomdokaikban kutatnak, a korlátolt szellemek közé sorolják, akik azt sem tudták, mi a természetkutatás. A régi idők természettudósainak keresztény érzelme eléggé bizonyítja, hogy nem a természettudomány, hanem más tényezők teszik hitetlenekké a szellemeket.

„A tudomány és hit összeférhetetlenségének tanúi.“ 319