Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 1. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1915)

Második szakasz. A kutatási szabadság és a hit

316 „A tudomány és hit összeférhetetlenségének tanúi."

összes meglévő dolgok térbeli és időbeli elrendezésének egy szükségképpen létező lény elhatározásából és akaratából kellett származnia“ és „a nap, a bolygók és üstökösök csodálatraméltó elrendezése csakis egy mindentudó és mindenható lény hatalmából és elhatározásából eredhetett“ ; „csodáljuk őt végtelen tökéletessége miatt, tiszteljük és imádjuk, mint a világ kormányzóját, mi, a világ nagy uralkodójának szolgái.“ Mindannyiszor tisztelettel teljes magatartással és arckifejezéssel ejtette ki Isten nevét, amint ezt Voltaire tanúbizonysága szerint az ő tanítványa, Clarke reánk hagyta.

A Kopernikusz világnézet történetétől elválaszthatatlan volt azonban az a név, amelyhez kemény vádak és fájdalmas érzések fűződnek, Galilei neve. Hogy Galileinek semmi köze nincs sem azon emberekhez, akik a hittel és a kereszténységgel szakítottak, sem az egyházzal szemben való ellenséges érzülethez, amelynek érdekében gyakran felhozzák nevét, fejtegetéseinkből más helyen (2. s köv. old.) kitűnik. Életének nemcsak fiatalabb éveiről tudjuk, hogy vallásos érzületű volt, hanem később is, élete végéig, híven teljesítette hitével és egyházával szemben tartozó kötelességeit.

Az újkor legnagyobb fizikusainak egyike Huygens Keresztély volt. 1695-ben halt meg szülővárosában, Hágában. Neki köszönjük azt az úttörő felfedezést, hogy a fény hullámrezgés, nem pedig kilövelt anyag, mint Newton gondolta. De amint e pontban felülmúlta angol versenytársát, másban viszont a nagy kutatóval szemben ő bizonyult korlátoltnak : Newtonnak az égitestek vonzásának törvényével szemben mindig elfogult volt és elvetette azt. Huygens hivő keresztény volt.