Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 1. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1915)

Második szakasz. A kutatási szabadság és a hit

„A tudomány és hit összeférhetetlenségének tanúi." 317

Egyik hátrahagyott művében, a „Kosmotheoros“ című természetbölcseleti iratában az égitesteknek esetleges lakottsá- gára vonatkozólag így szól : „Hogyan tekinthetne fel a kutató Istenhez, mint a nagyvilágok okozójához máskép, mint a legmélyebb hódolattal ? Éppen az ő gondviseléséhez és csodálatos bölcseségéhez szolgáltatunk itt néhány adatot ; éppen azért ellenkezik a mi felfogásunk azokéval, akik hamis nézeteket ápolnak és terjesztenek, pl., hogy a föld véletlenül alakult ki az atomokból, vagy hogy az atomok kezdet nélkül valók és nincsenek teremtve.

Még jobban nyilatkozik meg a belső vallásosság Huygens kortársánál, az írhoni Boyle Róbert- nél ("f 1692.) Boyle fizikai téren is sikeresen működött, nevét azonban a kémia tette híressé ; ő vezette be azt a korszakot, amelytől kezdve a kémia lassankint önálló tudománnyá lett. Kutató szelleme különbözött Newtonétól, egyébiránt sokban emlékeztet rá. Nemcsak azért, mert hozzá és Huygens- hez hasonlóan a természettudomány szeretete miatt állandóan nőtlen maradt és mert Newtonhoz hasonlóan őt is a westminsteri apátságban temették el nagy pompával, hanem első sorban jámbor, vallásos érzülete miatt. Sokat foglalkozott hitvédelmi és teológiai tanulmányokkal. Isten létének bizonyítása a természetből és a Szentírás nagyrabecsülése itt igen előtérbe lépnek. „A Szentíráshoz viszonyítva — írja — az összes emberi könyvek, még a legjobbak is csak olyanok, mint a bolygók, melyek minden fényüket és ragyogásukat a naptól kapják.“ Halála előtt hitvédelmi előadásokra tett alapítványt ; e Boyle-féle felolvasási sorozatokat ma is megtartják.