Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 1. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1915)

Második szakasz. A kutatási szabadság és a hit

298

Vádak és ellenvetések.

ban nem az volt a keresztény múlt tanítása, hogy a Szentírás szavainak ez az egyedül helyes értelme, hanem azért értelmezték úgy e szavakat, mert akkoriban más magyarázat eszébe sem juthatott senkinek.1

Ilyen körülmények között, ha már dönteni kellett, a tévedés alig volt elkerülhető. Már pedig a döntés szükségesnek látszott : és ez a második dolog, amiről a méltányos ítélet érdekében nem szabad megfeledkeznünk. Újításra vágyó korszak volt az, vallásellenes eszmékkel telve. Alhumanizmusra vezető reneszánsz támadt a vallás igazságai ellen, megtévesztő fölfogások terjedtek el a bölcseletben, hozzá még a hitújítás is állandóan kísértett Itáliában. Mindez nagy aggályosságot szült minden oly újítással szemben, mely a hitet veszélyeztethette ; névszerint teljes bizalmatlansággal fogadták a szokottól eltérő Szentírás-magyarázatot. A Galilei vita nagyon is alkalmatlan időben jött. A kopernikuszi tan gyors elterjedése tényleg veszélyes lehetett volna a hitre. Csaknem 300 év múlva folyton azt hangoztatják a keresztényellenes mozgalom szóvivői, hogy a természettudomány előhaladása tévedést bizonyított a Szentírásra s ezzel egyesekre még mindig hatnak ; mily zavarba hozhatott volna akkor ezreket régi csillagászati világnézetük hirtelen összeomlása, amely még zavaros vallási eszmékkel is kapcsolatban volt, vájjon a győzelemittas természettudomány nem semmisíti-e meg az összes

1 L. fönnebb 295. s k. 1.