Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 1. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1915)
Második szakasz. A kutatási szabadság és a hit
Vádak és ellenvetések. 299 vallásos hagyományokat ? Ha tehát az a meggyőződésünk, hogy a vallásban szenvedett kárt bármi másnál magasabbra kell értékelnünk, akkor arról is meg lehetünk győződve, miszerint jobb volt, hogy az új kor népei természettudományos haladásban némi késedelmet szenvedtek, mintsem hogy legszentebb meggyőződéseikben hajótörést szenvedtek volna. Ily megfontolásnak természetesen semmi értelme nincs valamely természetelvi világnézet kutatói előtt. De hangsúlyozzuk, hogy oly tudomány, amelynek nincsen érzéke az egyház természetfölötti jellege iránt nem is lehet hívatva az egyháztörténelem sok ténye fölött igazságos ítéletet mondani. A mondottak eléggé bizonyíthatják, hogy Galilei elítélésénél a tudománnyal szemben semmiféle ellenséges érzület sem szerepelt. Az a vád, mintha a Galilei- és a Kopernikusz-elmélet elleni fellépésre az egyházat a tudomány iránt érzett ellenszenv vezette volna, teljesen ellenkezik annak a törtető kornak jellegével. A katholikus országokban, nevezetesen Itáliában, akkoriban a pápák szemeláttára s az ő hatalmas támogatásukkal a szellemi élet felséges virágzásnak indult, a természet- tudományokban is „Galilei levelezésének olvasásakor bámulnunk kell azon a közkedveltségen és népszerűségen, amelynek a csillagászati, fizikai és matematikai kutatások műveltebb körökben örvendenek. E tanulmányok az általános bölcseleti képzés tanéveibe tartoznak s mégis azt látjuk, hogy magasállású egyháziak is megtisztelőnek tartják magukra nézve, ha egyéb hivatalos elfoglaltságuk mellett ily értelemben „filozófusok“ maradnak. Emlékszünk Galileinek azon tudományos tárgyalásaira, amelyekben 1611-ben és 1616-ban az ő római lakásán del Monte, Farnese, Bonzi, Bemerio, Orsini és Mafjeo
