Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 1. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1915)
Első szakasz. A tudomány szabadsága és annak bölcseleti feltételei
8 Tudomány és szabadság. koromsötétséggel van körülvéve ; a látható mögött fekszik a láthatatlan.“ Es Reinke J. tanár folytatja : „A bölcselet kezdete már Sokratesnél annak a tudása volt, hogy semmit sem tudunk ; a bölcselet vége pedig annak megismerése, hogy hinnünk kell. Ez az emberi bölcsesség megváltoztathatatlan sorsa."1 Több évvel ezelőtt egy igen neves természetvizsgáló, Sir W. Ramsay így fejezte be beszédét, melyet tudományának tárgyáról mondott : „Ha az ember élete derekára ér, hinni kezdi, hogy minél tovább él, annál kevesebbet tud. Ez legyen mentségem, hogy önöket egy órán keresztül gyötörtem tudatlanságommal“.2 Ha a tudomány a látható természet területén csak üggyel- bajjal tudja fellebbenteni a fátyolt, mely az igazságot elfedi ; sőt ha gyakran ez egyszerűen lehetetlen számára, nem csoda, ha még nehezebben boldogul az érzékfeletti igazság területén. Mert régi igazság, hogy itt nemcsak az értelemvezetés, hanem ugyan annyira, sőt még nagyobb mértékben a szív önző érdekei is befolyásolják. „A legtöbb embert, mondja már Cicero, ítéleteiben a szeretet vagy gyűlölet, rokonszenv vagy ellenszenv irányítja“.3 Ha ez az emberi tudomány természete, akkor súlyos önámítás volna, ha az ő képviselői a tudósok fölényes öntudatában kéjelegve minden javítást, sőt talán magát az isteni kezet is büszkén elutasítani akarnák, amely belenyúl az ember szellemi életének sötétségébe és azt irányítani akarja. Aki magát abban a veszélyben látja, hogy eltéved, nem fogja visszautasítani a megbízható vezetést; és aki 1 Naturwissenschaft und Religion. Natur und Kultur IV. 1907. 418., 425. Különlenyomatban is megjelent. — 2 Einige Betrachtungen über das periodische Gesetz der Elemente. Vortrag auf der 75. Versammlung Deutscher Naturforscher und Ärzte zu Cassel 1903. — 3 De oratore II. 42.
