Bossuet, J. B. : Bossuet elmélkedései az Evangéliumról. 1. kötet: Urunk hegyi beszéde. Előkészület az Üdvözítő utolsó hetére. Az Üdvözítő utolsó hete (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny. , 1913)

Urunk hegyi beszéde

74

URUNK HEGYI BESZÉDE

désre. Elénk tárja az egész természetet, hogy emel- kedettebb módon, figyelmesebb szemmel, mint Isten képmását szemléljük. Az ég az ő trónja, a föld lábainak zsámolya, országának fővárosa, hatalmának székhelye; napja felkel, az eső reánk száll, hogy biztosítson jóságáról. Minden róla beszél, nem hagyta magát bizonyság nélkül.

Megjegyeztük már, hogy sz. Lukács a túlzott aggódástól így óv : Túlzásba ne menjetek ;1 a latin szöveg szerint : nolite in sublime tolli, ne légy tehát olyan, mint aki a levegőben lóg, mint mikor nem tudja, hogyan, mi tartja fenn és minden percben a lebukástól fél. Ne ejtsen rabul e félelmes aggódás ; hidd, hogy Isten tart fönn téged. De mindama szavak között, melyek csak sz. Lukácsnál olvashatók Isten Fiának eme beszédében, bajainkban és gyöngeségeinkben leginkább a következők képesek minket bátorságra indítani : Ne félj te kisded nyáj ; mert tetszett a ti Atyátoknak, nektek adni az országot.2 A megelőzőkben megtanuljuk, hogy ne féljünk, ha hiányzik a táplálékunk, mert Isten gondoskodik arról és az ő rendes eljárása az, hogy nem engedi szükségben szenvedni azokat, akik benne bíznak. De itt még magasabbra emel bennünket. Mert azután, mikor már nem lesz kenyered, mi fog következni ? Még tied lesz az ország. Es mely ország ? Isten országa. Ne félj te kisded nyáj, mert Isten az ö országát adja nektek. Ez az ország nem a világ hatalmasaié, i

i Lk. 12, 29. — s U. o. 32.