Bossuet, J. B. : Bossuet elmélkedései az Evangéliumról. 1. kötet: Urunk hegyi beszéde. Előkészület az Üdvözítő utolsó hetére. Az Üdvözítő utolsó hete (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny. , 1913)

Urunk hegyi beszéde

URUNK HEGYI BESZEDE

75

ez a kisdedeké, az alázatosaké ; ama kisded nyájé, melyet a világ semmibe sem vesz, de melyet az Atya őriz, mely valóban nem látszik semminek a gonoszak mérhetetlen tömegéhez képest. A kisded nyájért tartja fönn Isten az emberek másik részét.

Mitől félsz tehát ? Az éhenhalástól ? Hány vértanú halt meg így a börtönökben ? És ez a halál talán megakadályozta őket abban, hogy elnyerjék a vértanúság koronáját ? Ellenkezőleg, épen ez tett koronát fejükre. Ne félj te kisded nyáj. Adjátok el, amitek van és adjatok alamizsnát! Készítsetek magatoknak kincset a mennyben, hol a tolvaj meg nem közelíti, sem a moly nem árt neki;1 a kincs: a jó cselekedetek.

35. nap.

Folytatás. Őrizkedjünk minden fösvénységtől. Lk. 12, 13. 21.

Nem tudunk eleget elmélkedni Urunknak e csodálatos mondásáról : Őrizkedjetek minden fösvénységtől.? A fösvénységnek több faja van. Van egy alacsony és rút fajtája, mely gyűjt határtalanul és anélkül, hogy élvezné, nem mer a vagyonához nyúlni, s mint a bölcs mondja, úgy látszik, nem tartott meg magának más jogot, mint azt, hogy nézhesse és mondhassa: Ez az enyém.3 Van egy másik vidámabb és bőkezűbb fösvénység, amely vég nélkül akar ugyan gyűjteni, mint a másik, de azért, hogy élvezzen, hogy kielégítse magát; és

1 Lk. 12, 33. - 2 u. o. 15. — s préd. 5, 10.