Bossuet, J. B. : Bossuet elmélkedései az Evangéliumról. 1. kötet: Urunk hegyi beszéde. Előkészület az Üdvözítő utolsó hetére. Az Üdvözítő utolsó hete (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny. , 1913)

Urunk hegyi beszéde

URUNK HEGYI BESZEDE

33

pótban mi sem menti fel a halálos bűn alól, csak az ellenállás, melyet e rossz megszokással és benyomással szemben kifejt ; mert amíg az a szívben uralkodik, onnan a szeretet kihal.

A büntetés második foka a főtörvényszék, amit a zsidó ítélkezésre való vonatkozással mond. A törvényszék fölött, amely az egyes vétségeket büntette, ha kellett halállal is, állott a sanhedrin, vagyis a nemzeti főtörvényszék,1 mely annál szigorúbb volt, mivel ama nyilvános vétségek fölött ítélkezett minden fölebbezés nélkül, melyek az Isten népének állapotára vonatkoztak a vallás és a kormányzás terén. Jézus Krisztus e szigorúbb, nehezebben kikerülhető emberi igazságszolgáltatással, a nemzeti főtörvényszék rendkívüli szigorúságával fejezi ki annak az embernek méltó büntetését, aki haragjában a második fokig jutott, amennyiben gyűlöletét a düh és megvetés szavaival fejezte ki.

Erre következik az utolsó fok, vagyis durva sértéseket mondani, mint felebarátját bolondnak nevezni. Azért nincs többé semmi a világon, ami jobban kifejezhetné az érte járó büntetést, mint a Jeruzsálem mellett elterülő, utálatosnak tartott völgy, amelyet holttestek és hamvak völgyének neveztek. Isten választott népének bálványozása idején ugyanis az izraeliták ezen a helyen égették el gyermeiket Molochnak, a rettenetes bálványnak tiszteletére, ide hányták azok hamvait és félig elégetett holttesteit.

1 Jos. Ant. Jud. XIV, 17.

3