Bossuet, J. B. : Bossuet elmélkedései az Evangéliumról. 1. kötet: Urunk hegyi beszéde. Előkészület az Üdvözítő utolsó hetére. Az Üdvözítő utolsó hete (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny. , 1913)

Urunk hegyi beszéde

34

URUNK HEGYI BESZÉDE

A hagyomány tanúsága szerint Sennacherib katonáinak holttetemeit is oda hányták halomra, úgy hogy hemzsegett a holttestekből kijövő férgektől ; a tűz nyomai állandóan látszottak a hamuban és a félig megégett holttesteken.1 E völgy neve volt Ennom fia völgye, Ben-Ennom,2 a B G-re változván, Gehennom — Gehenne—Gehenna. Ezzel fejezték ki azután a poklot, a tüzet, mely elnyeli az elítélteket és a férgeket, melyek összerágják őket, mint az Üdvözítő mondja : Az ö férgök meg nem hal és tüzűk el nem alszik.3

A holttestek völgyével, másképen a halál völgyével, hasonlítja tehát össze Jézus Krisztus azoknak a rettenetes büntetését, akik felebarátjaikkal, mint esztelenekkel, vagy bolondokkal bánnak. Ha ily büntetést szab a sértésekre, hogyan fognak gyötrődni azok, akik mást megütnek, vagy megölnek ? Az Isten Fia ezt nem említi, mintha nem akarná föltételezni, hogy az övéi között ez is megtörténhetik és eléggé figyelmeztet, hogyan fognak bűnhődni az erőszakos cselekedetek, ha már a szavakat is ily borzasztó szigorúsággal sújtja.

Fontoljuk meg tehát minden szavunkat, minthogy az Isten legfőbb ítéletében ily szigorúsággal mérlegeli azokat.

1 Jós. u. o. XV, 8 ; XVIII, 16. - 2 Kir. IV. 23, 10 ; Krón.

II. 28, 3. — 3 Mk. 9, 47.