Bossuet, J. B. : Bossuet elmélkedései az Evangéliumról. 1. kötet: Urunk hegyi beszéde. Előkészület az Üdvözítő utolsó hetére. Az Üdvözítő utolsó hete (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny. , 1913)

Urunk hegyi beszéde

URUNK HEGYI BESZEDE

9

4. nap.

Boldogok, akik sírnak. Mt. 5, 5.

Boldogok, akik sírnak akár nyomorúságukat siratják, akár vétkeiket, boldogok, mert ők igazi vigasztalásban fognak részesülni a másvilágon, ahol fájdalom nem lesz többé és Isten letöröl minden könnyet az ö szemeikről? Abrahám így beszélt a gonosz dúsgazdaghoz : Elvetted a jót életedben és Lázár azonképen a rosszal ; most tehát ez vigasztaltatik, te pedig gyötrődöl.3 Boldog, mert türelemmel szenvedett, nyomorúságos állapota gyakran késztette arra, hogy megsirassa rendkívüli szerencsétlenségét és nem nyert semmi vigasztalást az emberektől : a könyörtelen gazdag figyelemre sem méltatta. De mivel türelemmel szenvedett, vigasztalást nyert, Isten arra a helyre fogadta be, ahol nincs sem fájdalom, sem bánat. Ti majd sírtok és keseregtek, a világ ellenben örül ; ti majd szomorkodtok, de szomorúságtok örömre változik4

Ezt Ígéri az Üdvözítő tanítványainak. A szenvedés és az öröm váltogatják egymást ; aki örül, szenvedni fog, aki szenved, örvendeni fog : Boldogok tehát, akik sírnak, mert ök megvigasztaltatnak.

De a siránkozók közt senki sincs, aki nagyobb vigasztalást nyerne, mint az, aki bűneit siratja. Minden más esetben a fájdalom nemcsak nem gyógyítja a bajt, hanem új rossz, mely növeli az

1 Mt. 5, 5. — 2 Jel. 21, 4. — 3 Lk. 16, 25. — * Jn. 16, 20.