Bossuet, J. B. : Bossuet elmélkedései az Evangéliumról. 1. kötet: Urunk hegyi beszéde. Előkészület az Üdvözítő utolsó hetére. Az Üdvözítő utolsó hete (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny. , 1913)

Urunk hegyi beszéde

10

URUNK HEGYI BESZEDE

elsőt ; a bűn az egyedüli rossz, melyet a siránkozás begyógyít. Sírjunk ó bűnösök, szünet nélkül, sírjunk, ahányan csak vagyunk, hogy mint a zsol- táros mondja, szemeink kiapadhatatlan forrásokká változzanak, hogy az örökös könnyáradat kivájja orcáinkat.

A bűnök bocsánata e jámbor könnyek gyümölcse ! O, ezerszer és ezerszer boldogok azok, akik siratják vétkeiket, mert megvigasztaltatnak.

Hát mit mondjunk azokról, akik szeretetből és gyengédségből sírnak ? Boldogok, ezerszer boldogok ! Bennük a szív elolvad, mint az Írás mondja és mintha szemükön át akarna kiömleni. Ki mondja meg nekem e könny okát, ki mondja meg nekem ? Akik gyakran tapasztalták, nem tudják kimondani, sem megfejteni azt, ami őket meghatotta. Olyan az egyszer, mint az atya jósága, máskor mint a király leereszkedése, majd mint a jegyes távolléte, ismét mint eltávozásakor a lélekben támadt homály, majd meg mint a közelgő jegyes gyengéd hangja, mellyel jegyesét hívogatja ; de leggyakrabban az a „nem tudom mi“, amit nem lehet kimondani.

5. nap.

Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot. Mt. 5, 6.

Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert megelégíttetnek. Az éhség és a szomjúság tüzes forróság, mohó és sürgető vágy, mely végső szükségből fakad.