Bossuet, J. B. : Bossuet elmélkedései az Evangéliumról. 1. kötet: Urunk hegyi beszéde. Előkészület az Üdvözítő utolsó hetére. Az Üdvözítő utolsó hete (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny. , 1913)

Urunk hegyi beszéde

8

URUNK HEGYI BESZÉDE

ben. Midőn szidalmazták, nem szidalmazott : midőn szenvedett, nem fenyegetődzött.1

Ha rosszul szólottám, mondja annak, aki őt arcul ütötte, bizonyítsd be, hogy rossz volt ; ha pedig jól, miért ütsz engem.2 Joggal mondhatta : Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok.3 Bárányhoz hasonlították, mely panaszszó nélkül engedi magát nemcsak nyíratni, hanem a vágóhídra vitetni.i

Valóban boldog a szelíd ember és bírja a földet. Az Ábrahámnak ígért tejjel-mézzel folyó föld5 a mennyet és az egyházat jelképezi, melyben szintén minden kedvesség túlárad. A lelket az teszi fanyarrá, hogy az ember a magában lévő keserűséget és epét másokra kiönti. Az igaz jónak és jó lelkiismeretnek örvendő, nyugodt lélekben azonban semmi keserűség nincs, másokkal csak szelíd tud lenni ; a szelídség akár a megőrzött, akár a visszaszerzett ártatlanságnak igazi ismertető jele.

Az ember annyira hajlandó a keserűségre, hogy igen gyakran elkeseredik azok ellen, akik vele jót tesznek. A beteg hányszor fakad ki keserűen ápolói ellen ? Majdnem mindenki betege e betegségnek ; ezért keseredünk el azok iránt, akik nekünk tanácsot adnak saját javunk érdekében és még másoknál is inkább azok ellen, akik ezt tekintéllyel teszik. Ennek az oka a büszkeség, melyet kiki magában hord. Boldogok tehát a szelídek: ők bírják a földet, ahol bőségben van minden szelídség, mivel ott tökéletes az öröm.

i Pét. I. 2, 23. - 2 Jn. 18, 23. — »Mt. 11, 29. — * íz. 53, 7. — 5 Móz. II. 3, 8.