Bossuet, J. B. : Bossuet elmélkedései az Evangéliumról. 1. kötet: Urunk hegyi beszéde. Előkészület az Üdvözítő utolsó hetére. Az Üdvözítő utolsó hete (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny. , 1913)

Az Üdvözítő utolsó hete. Krisztus Urunk beszédei és beszélgetései virágvasárnaptól az utolsó vacsoráig

AZ ÜDVÖZÍTŐ UTOLSÓ HETE

125

a legfenségesebb módon, melyet a világ valaha látott; mert király volt minden más eszköz nélkül egyedül a csodálat révén, melyet példája, szent élete és szent tanítása, nagy művei és csodái keltettek. Az Üdvözítő e csodáival oly áldozatkésznek mutatkozott az emberi nem iránt, Hogy a tömegek mindenről megfeledkezve követték a legtávolabbi pusztaságokba asszonyaikkal és gyermekeikkel együtt anélkül, hogy szükségleteikről gondoskodtak volna ; és mikor Jézus öt árpakenyérrel és két hallal kielégített mintegy ötezret az asszonyokon és a gyermekeken kívül, annyira fellelkesültek, hogy tömegesen hozzá akartak menni, hogy királlyá tegyék és a Krisztusnak elismerjék. Már ekkor láttak volna az emberek valamit abból a fényből, mely ma ragyogott, ha Jézus, ki mindenre megállapította az időt, jóval előbb vissza nem vonult volna a pusztába,1 hogy ezt megakadályozza.

Virágvasárnap azonban megengedte, hogy kitörjön az a hódoló bámulat, mellyel a nép iránta viseltetett. Ezért szaladtak előtte pálmával kezükben hangosan kiáltva, hogy ő a királyuk, Dávidnak igazi fia, kinek el kellett jönnie s végül ő a várt Messiás. Ebben az örömrivalgásban résztvet- tek a gyermekek és az ártatlan gyermekkornak őszinte bizonysága mutatta, mily őszinte ez az elragadtatás. S amit a nép soha nem tett meg egyetlen királyával sem, földre terítették ruháikat, lábai alá, vetélkedve tördelték a zöld galyakat,

1 Mt. 14, 13. 21. Jn. 6, 14. 15.