Bossuet, J. B. : Bossuet elmélkedései az Evangéliumról. 1. kötet: Urunk hegyi beszéde. Előkészület az Üdvözítő utolsó hetére. Az Üdvözítő utolsó hete (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny. , 1913)
Az Üdvözítő utolsó hete. Krisztus Urunk beszédei és beszélgetései virágvasárnaptól az utolsó vacsoráig
126 AZ ÜDVÖZÍTŐ UTOLSÓ HETE hogy befödjék az utakat, mintha minden, még a fák is, előtte hódolni és porba hullni akartak volna. A legdrágább szőnyegek, miket valaha a királyok bevonulásánál kiterítettek, nem érnek fel ezekkel az egyszerű és természetes díszítésekkel. Az ágaiktól megfosztott fák, a nép, mely ruháit adja arra, hogy ily módon feldíszítse az utat, melyen királya áthalad, elragadó látványt nyújtott. Más bevonulásnál kiadják a népnek a rendeletet az utcák feldíszítésére és az öröm is úgyszólván megrendelt. Itt mindent a nép lelkesedése csinál. Külsőleg semmi sem ragadja meg a figyelmet; a szegény, de kedves király szamárvemhére szállt. Nagyon szelíd és csendes állat ez; nem olyan, mint azok a tüzes paripák, melyek kocsiba fogva, büszkeségükkel megragadják az ember tekintetét. Nem lehetett ott látni sem csatlósokat, sem test- őrököt, sem a leigázott városok képeit, sem zsákmányt, sem fogságbaejtett királyokat. A pálmák, melyeket előtte vittek, más győzelmet jeleztek ; a rendes diadalmenetek minden külső látványossága száműzve volt innen ; ehelyett betegeket lehetett látni, akiket ő gyógyított meg és halottakat, kiket ő támasztott fel. A király személye és csodáinak emléke tette elragadóvá ezt az ünnepet. Mindaz, amit a művészet és a hízelgés csak feltalált a hódítók megtiszteltetésére legragyogóbb napjaikban, helyet enged az itt látható egyszerűségnek és őszinteségnek. Ezzel a megszentelt pompával vezetik az Üdvözítőt Jeruzsálemen át a templom hegyéig. A templomban ő olyan, mint az Ur és mint a
