Bossuet, J. B. : Bossuet elmélkedései az Evangéliumról. 1. kötet: Urunk hegyi beszéde. Előkészület az Üdvözítő utolsó hetére. Az Üdvözítő utolsó hete (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny. , 1913)

Előkészület az Üdvözítő utolsó hetére

ELŐKÉSZÜLET

111

lási buzgóság álarca alá rejtettek, elvakította őket. Ily állapotban nem tudtak hinni,1 mint nemsokára látni fogjuk és jobbnak látták szembeszállni az Istennel, mint uralmukról lemondani. Másutt meg azt mondották : Mitévők legyünk ezekkel az emberekkel? Mert a csoda, mely általuk történt, ismeretes Jeruzsálem összes lakói előtt ; nyilvánvaló és nem tagadhatjuk.2 A természetes felelet lenne : Hinnünk kell benne. De ha hiszünk benne, semmik sem leszünk többé s erre nem tudták magukat elhatározni. A hitetlenek azt hangoztatják : Miért nem hitt neki mindenki, ha oly sok és nagy csodát tett ? Nem veszik észre az emberi szívnek erős ragaszkodását az érzékekhez és mindahhoz, ami azoknak kedvez ; pedig ebből származik csodálatos közönyössége a saját üdvössége iránt. Ezért nem méltatják figyelemre azt, ami az üdvösséggel kapcsolatban történik, nem is érdeklődnek utána ; de, akik látták is, áltatják magukat és nem hisznek, mert attól félnek, hogy ha hisznek benne, le kell mondaniok mindarról, amit szeretnek s oly életet kell élniök, mely látszólag elviselhetetlen és sivár.

Láthatjuk tehát, hogy a külső csodákon kívül belső csodára is szükség volt, hogy a szívek rossz- indulatát megváltoztassa és ez a kegyelem hatása. Ezért hittek oly kevesen, ha még annyi csodát láttak és ha még oly részletességgel írták is le azokat kezdettől fogva, hogy mi sem volt köny- nyebb, mint azokban az igazságot fölfedezni.

1 U. o. 12, 37—39. — ä Apes. 4, 16.