Bossuet, J. B. : Bossuet elmélkedései az Evangéliumról. 1. kötet: Urunk hegyi beszéde. Előkészület az Üdvözítő utolsó hetére. Az Üdvözítő utolsó hete (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny. , 1913)
Előkészület az Üdvözítő utolsó hetére
112 ELŐKÉSZÜLET Nemde arcátlanság lett volna annyi eseményt leírni, melyeknek ellenkezője szokott rendesen történni ? Nemde könnyű lett volna ezekből kiábrándítani a hiszékenyebbeket? Csak akik üdvösségüket és az igazságot szerették, azok tudakozódtak és érdeklődtek az események iránt, melyek Júdeábán az egész világ szemeláttára történtek s ha látták azokat, csak ők vonták le a szükségszerű következtetéseket, hogy ezután ne közönséges, érzéki, elfogult szemmel nézzék azokat. Legfeltűnőbb itt az, hogy a nép legtudósabbjai, a főpapok, a farizeusok, az írástudók nem ismerték fel Istennek a csodákban oly világosan megnyilatkozott akaratát, mert az ily képmutatók, mint ők, kik Isten nevét csak világcsalásra használták fel, ily kapzsik, gőgösök, kik a vallást saját érdekeik szolgálatába hajtották, kellett, hogy természetszerűleg szembehelyezkedjenek az igazsággal és egyáltalában ne érthessék meg titkait. így tűnt ki legtöbbnek gondolkozásmódja, mert Isten és az igazság ellenére kellett követni a látszólag legbölcsebbeket, mint a nép legtekintélyesebbjeit. Nemcsak, hogy nem merítettek hasznot Lázár feltámasztásának csodájából, hanem elhatározták, hogy megölik nem csupán Jézust, a csoda szerzőjét, hanem Lázárt is,1 kivel a csoda történt. Sokan jöttek, hogy lássák őt, ki élő tanú volt ellenük. Meg akarták ölni abban a hitben, hogy ezáltal feltámasztásának csodáját elhomályosítják, legalább is megmutatják, hogy az 1 Jn. 11, 50. 53; 12, 10. 11.
