Bossuet, J. B. : Bossuet elmélkedései az Evangéliumról. 1. kötet: Urunk hegyi beszéde. Előkészület az Üdvözítő utolsó hetére. Az Üdvözítő utolsó hete (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny. , 1913)
Előkészület az Üdvözítő utolsó hetére
94 ELŐKÉSZÜLET mondotta nekik Jézus : Véssétek szívetekbe a beszédeket; mert az Emberfia az Emberek kezeibe fog adatni1 s ezt gondosan hangsúlyozta előttük már akkor, mikor még az egész világ álmélkodott csodatettein ; dicsőségétől elkapatva elzárták szívüket, mikor a reáváró gyalázatról beszélt nekik, mert erről hallani sem akartak. De Jézus mégis tudtukra akarta adni. Mert ő a mi üdvösségünket saját szenvedésébe helyezte és ama kötelességbe, hogy kövessük őt s hordozzuk keresztjét. Véssétek szívetekbe, mondotta nekik. Gondold meg itt, mennyire tévedésbe ejti magát az ember ; mennyire süketnek tetteti magát, mikor olyasmit mondanak neki, ami szenvedélyeit, érzékeit bántja ; hogyan fordítja el fülét, ha valami világos dolgot mondanak neki, nem is figyel és fél a tárgy mélyére hatolni. Hagyd el ezt az érintkezést, mondj le erről az örömről, mondj le a saját akaratodról ; mindezt nem hallja, nem is akarja hallani, sem érteni, sem kérdezni azt, aki hozzá beszél. Ép ezért mondja el sz. Márk ugyanazt a dolgot a következő szavakkal : Útban voltak Jeruzsálem felé és Jézus elöttök ment, amin csodálkoztak és félve követték öt. Es magához vette a tizenkettőt és mondogatta nekik: Felmegyünk Jeruzsálembe,2 elszenvedni mindazt, amit nekik mond. Azért csodálkoztak, mert tudták, hogy a farizeusok és az írástudók halálra keresték őt és nem tudták megérteni, hogy nemsokára kezeikbe adja 1 1 U. o. 44. - 2 Mk. 10, 32. 33.
