Bossuet, J. B. : Bossuet elmélkedései az Evangéliumról. 1. kötet: Urunk hegyi beszéde. Előkészület az Üdvözítő utolsó hetére. Az Üdvözítő utolsó hete (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny. , 1913)

Előkészület az Üdvözítő utolsó hetére

ELŐKÉSZÜLET

95

magát és remegve követték. Az emberek félnek Jézust a kereszthez követni.

De ő elől megy, hogy bátorítson bennünket; és sz. Lukács megjegyzi : Föltette magában, hogy Jeruzsálembe megy,1 látván, hogy eljött az ő órája. A természet félt, mint ez a kertben vívott haláltusájánál látszott, mert még ebben is viselni akarta gyengeségeinket, hogy megmutassa, mint kell azokat legyőzni. Kövessük tehát és az ő példájára erősítsük meg magunkat, mikor bűnbánatot kell tartanunk, mikor meg kell magunkat tagadnunk, mikor a kereszthez kell mennünk.

Ez alkalommal mondották neki tanítványai : Rabbi! most akartak a zsidók megkövezni és ismét oda mégy ?2 Le akarták beszélni erről az útról és csak Tamás érti meg a titkot, mikor nemesen azt mondja : Menjünk mi is, hogy meghaljunk vele? Szép szó, hátha még tett követte volna ! De Tamás is elfutott, mint a többiek ; és ő volt az utolsó, ki elhitte a feltámadást. íme az ember legbátrabban, legtöbbet beszél és a leggyöngébb, midőn Isten magára hagyja. Értsd meg, keresztény, mily nehéz Jézussal a kereszthez menni és mily szükséges az ő kegyelme.

2. nap.

Zebedeus fiainak nagyravágyó kérése ; a pohár és a kereszt a

dicsőség előtt. Mt. 20, 20. sk. Mk. 10, 35. sk.

Vegyük alapul ugyanazt a szöveget és benne különösen a Zebedeus-gyermekek anyjának kéré1 Lk. 9, 51. — 2 Jn. 11, 8. - 3 U. o. 11, 16.