Mercier bíboros : Papjaimhoz (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny. , 1912)
Első konferencia
26 ELSŐ KONFERENCIA. ben hagyott munkára és ügyekre, mikről talán buzgóságuk azt súgta, hogy becsüljék többre e magánynál, melyről talán mostanáig csak valami unalmas, szorongó érzés volt szívükben. De kedves barátaim, ép ez a nagy elfoglaltság, mások érdekeiért való buzgó törekvés ajánlják és teszik szükségessé, hogy egy kis időre visszavonulva, saját lelkűknek nyugalmat s szabadságot engedjenek. Venite seorsum in desertum locum et requiescite pusillum. Jól teszi a lelki pásztor, ha embertársai rendelkezésére áll ; de a pap vigyázzon magára; a híveknek joguk van kellő és folytonos szolgálatukra, de lelkűk az önöké és azt nem adhatják másoknak. Legyenek urai önmaguknak. Szolgáljon ez a néhány napi szabad idő arra, hogy felülvizsgálják erőiket és ha kell, visszaszerezzék a szabad ember szent függetlenségét, kit szent Tamás röviden így jellemez : „Szabad az, aki ura a cselekedeteinek. lile liber est qui actorum suorum dominusest.“ En is — Kedves Testvérek — az isteni Üdvözítő példájára szánakozó rokonszenvet érzek az önök lelki szükségletei iránt. Kérem önöket tekintsenek önmagukba, szedjék össze magukat és hallják meg a Szentlélek hívását és az enyimet ! Törekedjenek rá, hogy lelkes, tanulékony és jámbor munkatársai legyenek annak, akin az önök vezetésének gondja és felelőssége nyugszik. Igen, legyenek munkatársaim, azaz minden óhajomra, mit nyilvánítok, minden nehézségre, mit eléjük tárok, határozottan válaszolják : „Mi együtt
