Mercier bíboros : Papjaimhoz (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny. , 1912)

Első konferencia

A KONFERENCIA MEGNYITÁSA. 27 akarunk haladni, dolgozni és ha kell küzdeni püs­pökünkkel és úgy segíteni őt feladatának teljesí­tésében. Akarjon mindegyikük a hetven tanácsadónak egyike lenni, kikkel körül vette magát Mózes, egyike a hetvenkét tanítványnak, kik az aposto­lok tevékenységének útját egyengették ; szívük mélyéből fakadjon az ígéret : „Az egyház szolgá­latára akarom bocsátani meggyőződésemet, tudá­somat, tapasztalatimat, Isten és embertársaim iránt táplált szeretetem egész hevét. Ha pedig tehetsé­gem alázatos mérlegelésében arra gondolhatok, hogy személyes igyekezetemnek is leend egy ke­vés értéke, azt a meggyőződést fogom lelkembe vésni, hogy testvéreim és főpásztorom munkájá­val egyesülve, kit Isten egyházmegyénk élére he­lyezett, művem eredményesebb és gyümölcsözőbb lesz. Püspökünk Jézus Krisztus nevében jön ide ok­tatni minket, non in persuasibilibus humanae sapientiae verbis, sed in ostensione speritus et virlutes1 nem hogy gyengeségeimben mentegessen, nem is hogy a mi felesleges kíváncsiságunknak nyújtson tápot, hanem hogy belénk csepegtesse a hitet, mely Isten erejéből táplálkozik. Istenfélő ösz- szeszedettségben fogunk élni e napok alatt. Fegy­verszünetet kötünk minden — Isten igéjéhez ide­gen elfoglaltsággal. Előszeretettel fogjuk keresni a magányt, lelkiismeretesen megőrizni a csendet 1 Kor. 1. 2, 4.

Next

/
Oldalképek
Tartalom