Mercier bíboros : Papjaimhoz (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny. , 1912)

Első konferencia

A KONFERENCIA MEGNYITÁSA.

21

höz intézem szavamat, kik sokszorozol lesznek püspökük beszédjének. Amikor eltávoznak innét és híveikhez mennek, elmondják nekik és az év folyamán megismétlik : „Az, aki reátok és reánk nézve élő átszármaztatója és hiteles magyarázója Jézus Krisztus igéinek, megmondta nekünk, mit vár tőlünk és tőletek. Engedelmeskedni fogunk neki, tudva azt, hogy a püspököt meghallgatni annyi, mint Jézus Krisztust meghallgatni ; megvetni intéseit egyenlő volna Isten Fiának megvetésével. Mert világosak, Testvéreim, az emberré lett Isten igéi : „Aki hallgat apostolaimra, engem hallgat, aki megveti őket, engem vet meg.“

Kell-e ezt mondanom önöknek, kedves Munkatársak? Le akartak beszélni e konferenciák megtartásától, meg akartak félemlíteni, hogy ez a munka túlhaladja erőimet.

De kikért fáradozzam, ha nem papjaimért ? Jól tudom, hogy nem szabad az Istent kisérteni, de azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy a kegyelem segíti a természetet.

Azonban részemről nagyon súlyos aggodalom nyomja a szívemet. A lelkipásztorkodás olyan sokféle munkásságot foglal magában, amikkel én behatóan nem foglalkoztam : nem leend-e vakmerőség, mondtam magamban, megkisérleni másnak adni irányítást, amiben magamat sem érzem eléggé jártasnak ?

Ekkor egy visszaemlékezés, melynél oly jól esett egy kevéssé időznöm, ismét felbátorította akaratomat. Egy este, így adja elő szent Máté, ötezer