Mercier bíboros : Papjaimhoz (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny. , 1912)
Első konferencia
22 ELSŐ KONFERENCIA. ember szorongott Jézus körül és enni valóért könyörgött. Egész nap nyomában voltak, be nem telve szavaival és a késő esti órákan kimerülve éhesen egy pusztában találták magukat. A látványra Jézus, részvétre indíttatva, elrendeli, hogy apostolai tartsák jól a tömeget. „Mester, hogyan tehetnők azt, viszonzá Fülöp, hiszen csak egy gyermek van itt öt kenyérrel és két hallal ; ez mindenünk : de mi ez ily sokaságnak ? — Quid hoc inter tantos ?“ Az isteni Üdvözítő nem tétovázik, hanem azzal a fölényes egyszerűséggel, mely a Mindenhatónak sajátja, csak ennyit válaszol: „Telepítsétek le a tömeget és kezdjétek meg a kenyerek szétosztását.“ Az élelemből bőségesen jutott mindenkinek és azok, akik a szétosztást végezték, miután befejezték azt, még gazdagabbaknak találták magukat, mint azelőtt voltak.“ Ami engem illet, alig van néhány morzsám, mit önöknek, kedves Papjaim, kik éhezik az igazságot és a kegyelmet, rendelkezésükre bocsáthatok. De nem az én szegényes javaim azok, amikben önöket részesíteni szorgoskodom ; a családatya „qui profert de thesauro suo nova et vetera;“1 kincseiből fogok meríteni, melyeknek gazdagsága soha ki nem merül ; nem azt fogom önöknek mondani, amit agyamban összekuporgatni próbáltam, hanem amit te, ó Jézusom kegyesen látnom és hallanom engedtél, azt gyűjtöttem számukra össze az élet vizeinek 1 Máté 13, 52.
