Cathrein Viktor: Katholikus világnézet. A modern ember "Igazságra vezető kalauza" (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1911)

Harmadik könyv. A katholikus erkölcstan alapvonalai

mint eszünk Ítélete konkrét cselekedeteink erkölcsi minő­sége felől és azért mégsem mondható tisztán ala­nyinak, mint ahogy ma nagyon sokan vélik. Ezek azt hiszik, hogy lelkiismeretüket tetszésük szerint alakíthat­ják. Saját Ízlésüknek megfelelően faragják erkölcsi alap­elveiket és azt állítják, hogy lelkiismeretüket épúgy alkothatták volna, mint ahogy ma nem egy «megal­kotja» vallását vagy világnézetét. A lelkiismeretnek ez az alanyi felfogása nagy téve­dés és legtöbbször nem egyéb, mint a titkos testi kívánságoknak szépítgető takarója. Az erkölcsi paran­csok nem olyan előírások, amilyeneket tetszés szerint állíthatunk föl magunknak, hanem parancsok, amelye­ket, legalább közvetve, a mindenek gondviselője és kor­mányzója adott elibénk. Valójában már meg is adattak, nem kell őket előteremteni; lelkiismeret-művelésről is csak annyiban lehet szó, amennyiben hatalmunkban áll az erkölcsi törvények ismeretét mindinkább tökélete­síteni és cselekvésünk zsinórmértékéül odaállítani, vagy pedig elhomályosítani, vagy egészen elvetni. A lelkiismeret-művelés kötelességének kérdése ilyen­képen fejthető meg: Az erkölcsi rendnek bennünk ön­kénytelenül támadt ismeretét kibővíthetjük, tökéletesít­hetjük, életünk zsinórmértékévé tehetjük és kell is ten­nünk. Azok a kötelességek, amelyek az ember termé­szetéből folynak (az ú. n. természetes erkölcstan), a ter­mészetes erkölcsi törvényben (tízparancsolatban) foglal­tatnak. Ismeretét mindenki részben tanítás, részben saját elmélődéseivel tökéletesítheti. Nekünk, mint kereszté­nyeknek is megvannak a magunk külön kötelességeink (a specifice keresztény erkölcstan)-, ezeket a keresztény kinyilatkoztatásból, vagyis az egyház tanításából merítjük. A keresztény, katholikus erkölcstan rövid fogalmát, a 582 HARMADIK KÖNYV

Next

/
Oldalképek
Tartalom