Cathrein Viktor: Katholikus világnézet. A modern ember "Igazságra vezető kalauza" (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1911)
Harmadik könyv. A katholikus erkölcstan alapvonalai
578 HARMADIK KÖNYV gyakorlati zsinórmérték, melyet az embernek, ha azt akarja, hogy egyes esetekben kötelezhessen, alkalmaznia kell. Ha tehát a lelkiismeret akkor, amikor a törvényt helyesen alkalmazza, az egyes esetre nem kötelez, akkor egyáltalán nem jönne létre kötelesség és a törvény hiábavaló és céltalan. De mi lesz akkor, ha a biztos lelkiismeret legyőzhetetlen tévedés áldozata és talán az igazsággal ellentmondásban valamely cselekvést parancsoltnak, vagy tiltottnak mond ki? Vegyük azt az esetet, hogy valaki egy bizonyos ügyben azt az erős meggyőződést szerezné, hogy kötelessége hazudni akkor, ha emberéletet menthet meg vele. Ez a meggyőződés téves, mert a hazugság mindig tilos. De ha nincs kételye meggyőződésének helyességét illetőleg? Köteles-e hazudni? Mindenesetre. Ha megyőződése ellen cselekszik, kötelességét szegi meg. De nem volna-e köteleségünk ebben az esetben valami rossz, tiltott dolgot tenni, tehát olyan kötelességet teljesíteni, amely egyrészről a rossz kerülését, másrészről annak megtevését írja elő ? Az ellentmondás csak látszólagos. A rosszra föltétlenül és általánosan nem lehetünk kötelezve. Isten mindenképen azt akarja, hogy a rosszat, pl. a hazugságot, mindig kerüljük és amíg semmi legyőzhetetlen tévedés nem jön közbe, magában véve semmi rosszra nem kötelezhet. De ő azt akarja, hogy eszünket kövessük, ez pedig igen könnyen tévedhet. Az akarat természeténei fogva vak. A dolgokat nem úgy kívánja, amint magukban vannak, vagyis amennyiben tárgyilagosak, hanem úgy, aminf azokat az ész állítja elébe. Ha tehát olyat akar, amit az ész kétségtelen rossznak tüntet föl, még abban az esetben is rósz- szat kíván, ha Ítélete téves, tehát bűnt követ el; ha
