Cathrein Viktor: Katholikus világnézet. A modern ember "Igazságra vezető kalauza" (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1911)

Harmadik könyv. A katholikus erkölcstan alapvonalai

A KATHOUKUS ERKÖLCSTAN ALAPVONALAI

577

szanék, ha elengednők mindazokat a kétséges kötelességeket, melyeknek kötelező erejéről még a tanultak is kételkednek. Az emberekre minden kétséges törvényt ráparancsolni farizeusi szigorúság volna. Nem azok a lelkiismeretesebb emberek, akik másokra e terheket rakják; igen gyakran képmutatók, akik a felebaráti szeretet és igazság kétségtelen parancsain túlteszik magukat, olyan emberek, akik az Úr Jézus szavai szerint a szúnyogot megszűrik és a tevét lenyelik, akik tizedet adnak a kaporból és mentából, de a törvény fontosabb pontjait, az igazságot és irgalmasságot egyáltalán nem gyakorolják.1

II. A lelkiismeretnek a mondottak szerint biztosnak kell lennie, hogy követhessük. Mi a tennivalónk, ha biztos a lelkiismeretünk? Ellene cselekednünk sohasem szabad. Ha tehát lelkiismeretünk valamely cselekvést biztosan parancsolatként állít elénk, teljesítenünk kell; ha pedig úgy nyilatkozik, hogy a cselekvés tilos, mellőznünk kell, különben kötelességünket szegjük meg.

Ha a lelkiismeret igaz és helyes, minden habozás nélkül teljesíteni kell. A természetes erkölcsi törvények olyan parancsok, amelyeket a Teremtő mindegyikünk szivébe vésett. Mivel tehát az igaz és helyes lelkiismeret nem egyéb, mint az a természetes erkölcsi törvény, melyet közvetve vagy közvetlenül egy konkrét esetre alkalmazunk, épen azért nem cselekedhetünk lelkiismeretünk ellen anélkül, hogy Isten ellen, mint legfőbb törvényhozónk és Urunk ellen föl ne lázadnánk és ki ne hívnók magunkra az ő nagy büntetését. Ha a lelkiismeret ebben az esetben sem kötelezne, akkor egyáltalán sohasem kötelezhet. A törvény ugyanis általános

1 Mt. 23, 23—24.

Katholikus világnézet.

37