Cathrein Viktor: Katholikus világnézet. A modern ember "Igazságra vezető kalauza" (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1911)
Harmadik könyv. A katholikus erkölcstan alapvonalai
572 HARMADIK KÖNYV attól tarthat, hogy árokba esik, oktalannak, esztelennek mondjuk. Épen úgy vagyunk vele az erkölcsi élet terén is. Ha olyasmit teszünk, ami ítéletünk szerint esetleg rossz és megvetendő, akaratunk ferde utón jár. Nem kerüljük a rosszat, még ha módunkban állana is. Ha tehát alapos kételyek merülnek föl lelkűnkben, hogy amit tenni szándékozunk, bűnös, mindenekelőtt világos és biztos meggyőződést kell erről szereznünk. A gyakorlati életben nem követelünk föltétien, tévmen- tes bizonyságot. Ilyen bizonyság a mindennapi életben ritkán szerezhető meg. A fontos gyakorlati dolgokban is meg kell elégednünk az úgynevezett tágabb értelemben vett erkölcsi bizonyossággal, amely rendesen helyes vezetőnk, bár a tévedés itt sincs föltétien kizárva. Ha valamit két büntetlen előéletű tanú erősít a biró előtt, ez minden utógondolat nélkül elfogadja bizonyságukat, ha más ellentmondó tanú nem jelentkezik. Utóvégre megeshetik ugyan, hogy egyszerre két tanú is téved, vagy szándékosan hamis bizonyságot tesz, de ez mégis nagy ritkaság; és ha a biró nagyobb bizonyságot kívánna, sohasem mondhatna Ítéletet és így az egész törvényszéki rendszer fabatkát sem érne. Ugyanaz áll az erkölcsi kérdésekről is. Az erkölcsi bizonyosság elegendő, de ha jól akarunk cselekedni, birtokunkban kell lenni. Ehhez a bizonyossághoz vagy saját tanulmányaink, vagy idegen oktatással jutunk. A kevésbbé művelteknél az utóbbi út a közönségesebb. Minden gyakorlati kérdésben a szakemberek Ítélete szerint járunk el. Az egészség terén az orvoshoz, valamely ház építése körül támadt kételyek alkalmával az építészhez fordulunk stb. A járatlanoknak az erkölcsi kérdésekben is olyanok tanácsát kell kikérniük, akik ezekben a kérdésekben tudományosan képzettek, járatosak.
