Cathrein Viktor: Katholikus világnézet. A modern ember "Igazságra vezető kalauza" (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1911)
Harmadik könyv. A katholikus erkölcstan alapvonalai
A KATHOLIKUS ERKÖLCSTAN ALAPVONALAI 541 mai emberiség bizonyára már régen lomtárba dobott volna minden vallást. Ezek mindmegannyi elméletek, melyeket zavarukban gondoltak ki és melyeknek csak az a céljuk, hogy a vallás eredetének egyszerű keresztény magyarázatát kikerülhessék. Valamennyi azon a nagy tévedésen alapszik, hogy Isten létét meg nem ismerhetjük, hogy minden túlvilági hit és így az egész vallás is csak puszta csalódásnak vagy képzeletnek szüleménye. 3. §. A vallás és erkölcs kölcsönös viszonya. Isten létezését föltételezve, minden további okoskodás nélkül világos, hogy a vallás nem tetszésszerinti alanyi föltevésekben és képzeletben áll, hanem ellenkezőleg, egészen biztos és tárgyi valóságú tényeken és viszonyokon nyugszik és azokból szükségképen következik. Isten az úr, az ember a szolga, aki urának tisztelettel és hódolattal tartozik. Ezen a biztos alapon most már könnyű a vallás és erkölcs kölcsönös viszonyát meghatározni. Mi az erkölcstan ? A lelkiismeretben kötelező parancsok összesége, melyeket Isten részint az ész természetes világossága, részint a természetfölötti kinyilatkoztatás útján vagy törvényes helyettesei által adott vagy ad a számunkra. Az erkölcstan veleje és alapja a természetes erkölcsi törvény, melyen az összes tételes törvények nyugszanak.1 Ezért a keresztény erkölcstanban két részt kell megkülönböztetnünk : az általános emberi erkölcstant, melyet a természetes erkölcsi törvény foglal össze és a tulajdonképeni keresztény erkölcstant, vagyis azokat a parancsokat, melyeket csak a kereszténység ír elő híveinek. 1 L. fent.
