Cathrein Viktor: Katholikus világnézet. A modern ember "Igazságra vezető kalauza" (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1911)
Harmadik könyv. A katholikus erkölcstan alapvonalai
388 HARMADIK KÖNYV erősítette: ez az én vérem, ki haboznék és vélné azt, hogy ez nem az Ő vére? Ő valamikor a galileai Kánéban a vizet borrá változtatta, nem kell-e hinnünk, hogy a bort saját vérévé változtatta át? Ha földi menyegzőre hivatván, e bámulatos csodát tette, nemde bevalljuk, hogy annál inkább nyújtotta eledelül saját testét és vérét az égi jegyes gyermekeinek? Azért vesszük magunkhoz teljes bizalommal, mint Krisztus testét és vérét».1 A végtelenségig lehetne folytatni, ha a legrégibb időkből minden bizonyítékot fel akarnánk hozni, melyek amellett tanúskodnak, hogy a keresztények általánosan hitték és vallották Krisztusnak az Eucharistiá- ban való szentségi jelenlétét. Ezeket a bizonyítékokat már többen összegyűjtötték. így pl. Döllinger, «Die Lehre von der Eucharistie in den drei ersten Jahrhunderten»1 2 c. történet-theologiai értekezésében és Struckmann említett monográfiájában, melynek címe: «Die Gegenwart Christi in der heiligen Eucharistie nach den schriftlichen Zeugnissen der vornicänischen Zeit.» Tekintetbe kell még venni azt is, hogy az első időkben megvolt a Disciplina arcani. Eltitkolták a keresztény misztériumokat, különösen az Eucharistia titkát a katechumenok előtt, akik könnyen félreérthették és még inkább a pogányok előtt, akik valóban rosszul is magyarázták és akik bőséges anyagot találtak volna bennük a gúnyos és a kegyetlen üldözésekre.3 Annál 1 Catech. 22, 2—6. 2 Mainz, 1826. Ezenkívül utalunk még a következőkre : Hurter, Comp, theolog. dogm. III. n. 342. sk. ; Schanz, Die heiligen Sakramente 29. §. ; Wilmers i. m. IV. 422. sk. 3 V. ö. Döllinger, Die Lehre von der Eucharistie in den drei ersten Jahrhunderten. 12. sk.
