Cathrein Viktor: Katholikus világnézet. A modern ember "Igazságra vezető kalauza" (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1911)
Második könyv. A keresztény ember a természetfölötti kinyilatkoztatás világában
214 MÁSODIK KÖNYV. A KERESZTÉNY EMBER csodát műveljen? Talán akadályozzák a természetnek törvényei? Hiszen a természet, és minden ami mozgatja, az ő mindenhatóságának művei. O nem szolgája, hanem ura a természetnek, Ö adta neki az örök törvényeket, tehát neki engedelmeskedik. Nincs a törvényeknek alávetve, hanem azok fölött áll egyes esetekben anélkül, hogy isteni bölcsesége csorbát szenvedne; magasabb célok elérésére megakaszthatja, vagy fölfüggesztheti azokat. Ebben, aki személyes Istent hisz, nem kételkedhetik. Sokan csak azért tagadják a csoda lehetőségét, mert vagy Isten létét is tagadják, vagy Istent tévesen a mindenséggel azonosítják. Mill Stuart bevallja, hogy a csoda lehetőségét, ha íölvesz- szük a személyes Isten létezését, komolyan kétségbevonni nem lehet. Azt mondja: «Ha van Isten, akkor valamely cselekvésnek, (mely minden esetben az ő teremtő akaratának köszönt létét) az ő akarata által történt előidézését nem lehet többé a tények megmagyarázására szolgáló önkényes hypothesisnek venni, hanem azt komoly lehetőségnek kell tekinteni».1 Az újabb racionalisták közül nehéz helyzetükben sokan az u. n. vízió vagy illúzió elmélethez folyamodnak. Hogy az apostolok és tanítványok hittek a föltámadásban az sokkal biztosabb, semhogy kétségbe lehetne vonni. De ez a hit csak képzelődés vagy csalódás által jött létre, mondják. Renán szerint a «hisztérikus» Mária Magdolna fölizgatott képzelődésében «látta» az Üdvözítőt, ennek következtében hitt az ő föltámadásában és erről a hitről szuggesztióval vagy másféle úton-módon meggyőzte az apostolokat. Csak az a hibája ennek az elméletnek, hogy az apostolok sem Essays über Religion 198.
