Cathrein Viktor: Katholikus világnézet. A modern ember "Igazságra vezető kalauza" (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1911)
Második könyv. A keresztény ember a természetfölötti kinyilatkoztatás világában
194 MÁSODIK KÖNYV. A KERESZTÉNY EMBER mikor a protestáns szentirásmagyarázók különösen Baur racionalisztikus iskolájának (az ú. n. tübingeni iskolának) követői minden erővel annak kimutatásán fáradoztak, hogy az evangéliumi iratok, egészben vagy nagy részt sokkal későbbi korban keletkeztek mint általában tartják, időszámításunk 2. vagy 3. századában, esetleg még később. Ha sikerült volna a bizonyítás, akkor könnyű lett volna az evangéliumokban foglaltakat mondáknak, hitregéknek, nem hiteles hagyománynak, a képzelet szüleményeinek és más hasonlónak kijelenteni. Azonban maga a protestáns kutatás hamarosan romba- döntötte a racionalisztikus kártyavárakat. Ezen a téren különösen Harnack A. és tanítványai szereztek tagadhatatlan érdemeket. Meggyőző módon bebizonyították, hogy «az egyház legrégibb irodalma a főpontokban és a legtöbb részletben irodalomtörténeti szempontból igaz és megbízható». «Mi —írja Harnack' —az őskereszténység forrásainak bírálatánál kétségtelenül a hagyomány felé tartó visszavonulás útján vagyunk... mert az időrendi keret, melybe a hagyomány a forrásokat beleillesztte az összes főpontokban, a Pál-féle levelektől Irénig, igaz és a történetírót arra kényszeríti, hogy az események történeti lefolyására vonatkozó mindazon feltevéseket elvesse, melyek ezen időrendi keretet tagadják». azon állítására vonatkozólag, hogy az evangéliumoknak csak legendaszerű jellege volna : «Mint az újszövetségi irodalom-történetnek és szentirás-magyarázatnak tanára több mint 20 éven át mindig mélységesebb és tökéletesebb tudományos meggyőződéssel vallottam, hogy a négy evangélium közül kettőt apostolok, kettőt pedig apostoli tanítványok írtak és hogy a négv evangélium korlátlan történeti hitelességet érdemel». 1 A «Chronologie der altchristlichen Literatur bis Eusebius» (1897) c. mű első kötetéhez írt előszóban.
