Cathrein Viktor: Katholikus világnézet. A modern ember "Igazságra vezető kalauza" (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1911)

Második könyv. A keresztény ember a természetfölötti kinyilatkoztatás világában

A TERMÉSZETFÖLÖTTI KINYILATKOZTATÁS VILÁGÁBAN 187

Mit szóljunk a chantas végtelen, fönséges alkotásairól, mikkel a kereszténység az egész földet telehintette? Nincs az a baj, nyomor, vagy fájdalom, melynek enyhítésére a találékony keresztény szeretet a legkülönbözőbb intézményeket nem alapította volna. Csak a megszámlálhatatlan sok szerzetes rendet említjük meg, melyeknek tagjai minden földi reményről lemondva egyedül embertársaik javáért élnek, fáradoznak. Mutatott-e fel ezekhez hasonlót valamikor a pogányság?

Így változtatta meg a kereszténység a föld színét és teremtett új, nemes kultúrát, még pedig mindenre kiható, összhangzó kultúrát, mely az embernek lelki és testi, ideiglenes és örök érdekeit egyaránt felöleli. «Mindenki elismeri, — Írja Romanes,1 a híres természetkutató — csak a balga tudatlanság és rosszakarat nem, hogy a kereszténységgel az emberiség életében előidézett átalakulás semmiféle más történeti mozgalommal nem hasonlítható össze».

De kinek köszönjük a kereszténységet, annak végtelen sok, csodás áldását? Kettő lehetséges: vagy igaz, hogy a kereszténység megalapítója a názáreti Jézus, az Isten küldötte Messiás, Isten fia, kinek magát mondotta, vagy pedig nem és akkor a kereszténység fölfoghatat- lan talány, csodák csodája, melyet nem lehet megfejteni sohasem. Az előtt, aki gondolkodik, a döntés nem nehéz.

Föltéve, hogy Jézus tisztán, csak közönséges ember volt, mit látunk akkor? Ki volt Jézus? Egy ácsnak a fia, aki életének harmincadik évéig atyja műhelyében dolgozott, aki bizonyosan soha sem járt iskolába, felsőbb kiképzést nem nyert, görög, vagy indus bölcse1 Gedanken über Religion 139,