Cathrein Viktor: Katholikus világnézet. A modern ember "Igazságra vezető kalauza" (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1911)
Második könyv. A keresztény ember a természetfölötti kinyilatkoztatás világában
188 MÁSODIK KÖNYV. A KERESZTÉNY EMBER létről semmit sem hallott. Legfeljebb három éven át tanított; olyan tant hirdetett, mely egységénél, tisztaságánál, nagyszerűségénél, mélységénél és szépségénél fogva minden eddigi bölcseleti rendszer fényét messze elhomályosította, olyan tant, amely iránt való csodálatukat a kereszténység legelkeseredettebb ellenségei sem titkolhatták el. Hát nem a legfelfoghatatlanabb csoda ez ? A kereszténységről mondotta Goethe1 élete végén : «Haladjon bár mindelőbbre a szellemi kultúra, terjeszkedjenek bár minél nagyobb méretekben a természet- tudományok, érjen bár az emberi ész a legmagasabbra, vagy szálljon a legmélyebbre, annak az erkölcsi kultúrának magasságát, mely az evangéliumokban tün- döklik, sohasem fogja elérnie És ez a tan a közönséges tanulatlan ácsnak a találmánya volna? Ki hinné el ezt? Menjünk tovább. A zsidó nép talán azonnal kész örömmel és lelkesedéssel elfogadta az ács evangéliumát? Talán fölhasznált minden eszközt, hogy azt terjessze? Korántsem. Jézus tanait csaknem valamennyi tanult ember ellenkezése közepette hirdette és három évi működése után mint gonosztevőt, lázítót és istenkáromlót a legszégyenletesebb halállal, keresztrefeszítéssel büntetik meg. A synedrium megtiltotta az evangélium továbbterjesztését. Úgy látszik, mintha véglegesen eltemették volna. De mégsem, mert épen Jézus sírjánál kezdi meg a kereszténység diadalútját, mely az egész világon végigvonul. Honnan ez a diadal ? A keresztrefeszített talán hírneves, klasszikus műveltséggel rendelkező, képzett szónokokat választott hirnökeiül, vagy jól iskolázott böl- 1 1V. ö. Baumgartner; Goethe, Sein Leben und seine Schriften IIP. 259,
