Cathrein Viktor: Katholikus világnézet. A modern ember "Igazságra vezető kalauza" (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1911)

Második könyv. A keresztény ember a természetfölötti kinyilatkoztatás világában

szában állott. A családi élet ziláltsága, házastársak elválása napirenden voltak. A városi lakosság nagy része mindenünnen összegyűlt csőcselékből került ki, melyet évről-évre közköltségen etettek és mulattattak. Panem et circenses volt az egyedüli vágya.

A vallást mindenki megvetette. A «művelt» római mosolygott és élcelődött a sok isten és istennő fölött. Egyetlen istenük az állam, vagy a császár, ki isteni tiszteletet követelt alattvalóitól. Az államban a császárnak önkénye uralkodott, előtte a leghatalmasabbak is remegtek és porba omoltak. A leggazdagabb és legbefolyásosabb patricius is mindig készen lehetett arra, hogy a császárnál bevádolják, hogy vagyonától és életétől megfosztják. A római provinciákat a leggyalázatosabb módon zsákmányolták ki, úgy hogy a legtöbb teljesen tönkre jutott. Így sülyedt mindig mélyebbre és mélyebbre az egykor oly hatalmas római nép és emberi erő nem volt képes a hanyatlást megakadályozni. Komor pesszimizmus és életuntság nehezedett rá a szivekre.

Számukra a kereszténység hozott szabadulást. Ez lassankint megújította az egész földet. Mindenekelőtt megmutatta az embereknek, hogy kivétel nélkül gyermekei vagyunk egyazon Atyának, ki teremtett bennünket és egyforma szeretettel ölel keblére mindnyájunkat. Az emberiség az Isten családja. Nemzetek, emberek közt Isten előtt nincs különbség, valamennyien ugyanazoktól a szülőktől származnak, ugyanarra a boldogságra, Isten birtoklására vannak hivatva, az örök boldogságra nézve valamennyinek ugyanazok a jogai és ezen örök boldogság elérésére valamennyinek ugyanazok az eszközök és kegyelmek állnak rendelkezésére. Krisztus azért jött a földre, hogy minden embert megváltson és üdvözítsen.

182 MÁSODIK KÖNYV. A KERESZTÉNY EMBER