Cathrein Viktor: Katholikus világnézet. A modern ember "Igazságra vezető kalauza" (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1911)
Második könyv. A keresztény ember a természetfölötti kinyilatkoztatás világában
178 MÁSODIK KÖNYV. A KERESZTÉNY EMBER A keresztény kinyilatkoztatás mindamellett nem teszi fölöslegessé a természetest, sőt épen föltételezi ezt, sokféleképen megvilágítja, kiegészíti és oly igazságokkal ismertet meg bennünket, melyek a természetes ész számára hozzáférhetetlenek. A természetes és természetfölötti kinyilatkoztatás viszonyát szépen megvilágítja előttünk a következő példa. Ha valaki Fra Angeliconak, Raffaelnek, Rubensnek vagy Böcklinnek alkotásait tanulmányozza, némileg már ezekből is megismerheti a művész jellemét, mert műremekeik teremtő erejüknek, szellemüknek, elveiknek és gondolataiknak termékei és hű tükrei. De sokkal tökéletesebben megismerné e művészeket, ha leveleiket olvasná, melyekben őt szándékaikról, felfogásukról és terveikről körülményesen és határozottan tájékoztatnák. A teremtés látható műveiből hasonlóképen ismerhetjük meg mi is az örök Alkotónak nemcsak létét, hanem némileg lényegét, tulajdonságait, terveit és akaratát is.1 De a Teremtő végtelen kegyessége és leereszkedése nem érte be azzal, hogy műveit a maguk nagyságában, sokaságában, csodálatos változatosságában és szépségében föltárja előttünk; személyes érintkezésbe is akart velünk lépni és követei útján lényének, akaratának, hozzá való viszonyunknak tökéletes megismerésére akart tanítani. A keresztény kinyilatkoztatás, különösen a Szentírás úgy tekinthető, mint az emberiséghez intézett nagy levél, melyben az Isten nemcsak hogy tökéletesíti természeti ismereteinket, hanem lényének és terveinek azon mélységes titkait is föltárja, melyek természetes felfogóképességünk határait messze túlszárnyalják. 1 L. fent 5. és kk. 1.
