Mercier bíboros : Kispapjaimhoz (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1910)

Harmadik konferencia. Az összeszedettség és a hallgatás erkölcsi szempontból

AZ ÖSSZESZEDETTSÉQ ÉS A HALLGATÁS

59

ösztöneik fölött? Akarnak-e tanulságos megfigyelést végezni önmagukon?

Egy este, cellájuk csöndjében vizsgálják végig apróra egész napi beszélgetésüket; próbálják visz- szaidézni emlékezetükbe, hogy kiről beszéltek és mit is mondottak ; azután állítsák föl a mérleget, kiről mondottak jót? És ellenkezőleg, hány emberről mondottak rosszat? Ismételjék meg egy héten át minden nap ezt a lelkiismeretvizsgálatot. Talán meg fognak rémülni a fellebbvalók kicsinylő lebírálásai, a rágalmazások, a nem éppen szeretetből fakadó csipkedések, gyöngédtelen vagy meggondolatlan beszédek nagy tömegétől, de valószínűleg elfognak ámulni azoknak a személyeknek csekély számától, akikről jót mondottak; értem a jót a maga teljességében és nem olyan jót, amely csak leplezésül vagy bevezetésül szolgál a kritikához, amelyet önök maguk is túlságosan keménynek tartanak és ilyen szónoki óvszerekkel akarnak elfogadhatóvá tenni. így aztán majd megtanulják értékelni, mekkora tökéletesség az, ha valaki a nyelvét bűntelen tudja használni : «Si quis in verbo non offendit, hic perfectus est vir».

Kedves Barátom! neked tökéletes férfiúvá, «perfectus vir»-ré kell válnod, azért nagyon kérlek, legyen gondod jövendő felelősségedre. A paphoz, bármily fiatal is legyen, a hívek bizalma a tiszteletreméltó «presbyter-», «koros ember» nevet köti, ezáltal azt a komolyságot kívánván jelezni, amelyet állása és hivatása megkíván. A legnagyobb érdekek lesznek kezeidbe téve : a híveket hozzád fogja vezetni az a