Mercier bíboros : Kispapjaimhoz (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1910)
Harmadik konferencia. Az összeszedettség és a hallgatás erkölcsi szempontból
50 MERCIER : KISPAPJAIMHOZ össze-vissza. A nők csacsogása, nyelveléseéspletykázása mindenkor kimeríthetetlen tárgya volt a vígjátékoknak és gúnyolódásoknak. A férfinak a beszédben több tapintatosságot és tartózkodást tulajdonítunk, mert a férfi általában több uralmat gyakorol indulataival szemben. S mégis hol van az az ember, aki nyelvével nem vétkeznék? Az tökéletes ember, mondja szent Jakab apostol : «Si quis in verbo non offendit, hic perfectus est vin.x Valóban, oly szoros kapcsolatban áll a beszéd a gondolattal, hogy minden pillanatra kiterjedő önuralommal kell birnia annak, aki nem akarja, hogy meggondolatlanul oly szó hagyja el ajkát, amely erkölcsi méltóságnak vagy akaraterőnek hiányát árulná el, vagy amely akár a tekintélynek tartozó tiszteletet, akár a szeretet parancsolta figyelmességei, akár a tapintatosságot vagy a szerénységet sértené és ez az önuralom az öntudatos összeszedettség hosszú gyakorlását, nem közönséges akaraterőt és állhatatosságot tételez föl, ami már nagy tökéletességre mutat és bátran állíthatom, a szentségnek ismertető jele. Igazságtalan lennék Önökkel szemben, Kedves Barátaim, ha azt a gyanút táplálnám, hogy Önök közül még sokan távol állanak ettől az eszményi magaslattól ? Önök e menedékhelyre visszavonulva eltávoztak mindattól, ami az érzékeknek hizeleg és ami élvezetekre ingerel; képzeletük tiszta és szivük szabad, azért talán teljes joggal csodálkozhatnának annak 1 Jakab 3, 2.
