Mercier bíboros : Kispapjaimhoz (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1910)

Harmadik konferencia. Az összeszedettség és a hallgatás erkölcsi szempontból

AZ ÖSSZESZEDETTSÉQ ÉS A HALLGATÁS

51

hallatára, hogy Önök előtt a nyelv megfékezésének kötelességét sürgetem. Azonban később majd az Önök életkörülményei egészen mások lesznek, mint most az itteniek : nagy hasznukra válik tehát, ha előre látják azokat.'Barátkozásuk legyen mindig nemes és se gondolataikban, se bizalmas beszélgetés közben ne süllyesszék le azt a durva érzékiség színvonalára, mely a teremtményben célt lát, amely után kívánkozik, ahelyett, hogy eszközzé tenné, amelynek segítségével Istenhez fölemelkednék.

De itt csak érinteni akarom ezt a kényes kérdést ; a zsinórmérték, melyet az erkölcstan előír, e közmondásban van kifejezve : «A száj a szív bőségéből beszél». Legyen tiszta a szivük, akkor beszédük is az lesz; és viszont: a nyelv fékentartása fogja megóvni lelkűk tisztaságát.

Őrködjenek benyomásaik fölött és ne árulják el semmiféle duzzogással, zúgolódással, vagy izetlen beszéddel természetük türelmetlenségét. A bosszús kedvében levő akaratnak a szeszély kitörései ellen legjobb védőbástyája a hallgatás. Van-e valami fönségesebb mint Jézus hallgatása Pilátus itélőszéke előtt oly váddal szemben, amelyet könnyen meg- dönthetett volna. «Jesus autem non respondit ei ad ullum verbum, ita, ut miraretur praeses vehementer. És egy szavára sem felele neki, úgy, hogy fölötte csodálkozék a helytartó.»1

Egy napon, amint jól tudják, két kezüket az enyéimbe fogják tenni s a római pontificale kérdé» Máté 27, 14.

4*