Mercier bíboros : Kispapjaimhoz (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1910)
Harmadik konferencia. Az összeszedettség és a hallgatás erkölcsi szempontból
azokat fontolgatniok s nem szabad azoknak engedniük, mielőtt arról meggyőződtek volna, helyes-e, hogy ezek irányítsák az Önök tevékenységét? Semmi sem lehet erkölcsileg beszámítható s következőleg semmi sem lehet érdemszerző, csak a szabad cselekedet. Már pedig valamely cselekedet szabadsága két ráelmélésen, magamegfigyelésen alapszik: az egyik biztosít minket arról, hogy az, amit kívánnak, természeténél fogva alkalmas-e erkölcsi céljuk előmozdítására, a másik pedig rávezet minket arra, hogy cselekedetünk miféle lélektani vonatkozásban áll rendeltetésünkkel. Ebből pedig az következik, hogy az ember oly mértékben lesz férfiúvá, amily fokban önmagára elméi, magát figyeli. S mivel a kegyelem nem teszi fölöslegessé a természetet, hanem ahhoz hozzájárul s azt működésében fölhasználja, azért keresztény tökéletességük és következőleg papi neveltetésük is szorosan összefügg ráelmélő és magára figyelő képességükkel. A gondolatok szétszóródása a nyelv meggondolatlanságára vezet. A magára nem figyelő léleknek eszébe sem jut, hogy beszédének értékét, fontosságát, időszerűségét fontolóra vegye. Nála a beszéd az öntudatlan mozgásoknak egy nemévé válik, amelyet a külső inger gépiesen kivált s amely fölött az indulatok ellenállhatatlan erővel uralkodnak ; érzékenységükből fakad, nem engedelmeskedik a higgadt akaratnak, amely tudja, amit akar és azt akarja, amit tud. A gyermek szakadatlanul fecseg, minden bolondságot 4 AZ ÖSSZESZEDETTSÉQ ÉS A HALLGATÁS 49 Mercier bíboros : Kispapjaimhoz.
