Mercier bíboros : Kispapjaimhoz (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1910)
Harmadik konferencia. Az összeszedettség és a hallgatás erkölcsi szempontból
48 MERCIER : KISPAPJAIMHOZ akaratot az érzékiség vagy érzelmesség fölött s ily- módon önmaga szabja meg életének irányát, folyását. Ettől kezdve megindul a küzdelem az érzéki hatalmak s a szabadakarat irányító ereje közt. És amint az akarat diadalmaskodik ezeken, avagy uralmuk alá kerül, oly mértékben emelkedünk vagy sülyedünk az erkölcsösség, erényesség és jellem mérlegén. Vannak emberek, akik sohasem jutnak el addig, hogy magukat kivonják a külső dolgok megigéző hatása alól; ezeket a csillogó, zajos dolgok kötik le; nem urai önmaguknak, hanem mások után kullognak; ezek az úgynevezett «nagy gyerekek». Mások fölött rendesen érzelmeik uralkodnak, nem állanak ellen semmiféle indulatnak; ezeket a jellem és minden férfias vonás nélküli lényeket megvetőleg «anyámasszonyoknak» hívják. Kedves Barátaim ! Férfiak akarnak lenni ? Akarják, hogy Önökön mindenki fölfedezze a férfiasság ismertelő jelét? Akarnak-e mások fölött oly befolyást szerezni, amilyennel férfias jellemek birnak? Akkor ne legyenek rabszolgái se külső érzékeiknek, se képzelődésüknek és érzelmeiknek; legyenek úrrá lelkűk belső erői fölött; szedjék össze azokat, ha szét voltak forgácsolva, tartsák rendben : «recolligite illas» ; igen, szerezzék vissza azokat, mert azok az Önökéi, joguk van hozzá, tartsák hatalmukban, csak így lesznek férfiakká. S aztán nem elég világos-e, hogy figyelemmel kell kisérniök azokat a mozgató erőket, amelyek Önöket tettre sarkalják, a józan ész mérlegein kell
