Mercier bíboros : Kispapjaimhoz (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1910)
Harmadik konferencia. Az összeszedettség és a hallgatás erkölcsi szempontból
AZ ÔSSZESZEDETTSÉO ÉS A HALLGATÁS 47 teljesen az érzékelhető külső dolgok felé fordul. Qyermekségének első éveiben egész élete kifelé irányúi. A tárgyak benne észrevevéseket szülnek és benyomásokat idéznek elő, részint kellemeset, részint fájdalmasat. Ösztönszerűleg az előbbiek felé vonzódik, az utóbbiaktól idegenkedik és elfordul tőlük. Viselkedése teljesen ama benyomások hatalma alatt áll, amelyeket a természet kelt benne. A nő testalkatánál fogva sokban hasonlít a gyermekhez. Általában igen érzékeny a külső benyomások iránt, könnyen hódol a rokon- vagy ellenszenvnek, amelyet a képzelet, a külső érzékelések által előidézett benyomásoknak tárháza, fölhalmozója szivében felkölt és igen sok esetben szinte lehetetlen neki az észre hallgatni. És — mellesleg legyen mondva — kétségkívül a nőnek e sajátos természete legelső és természetes alapja annak az alárendeltségnek, amelyben a nő a családban férjével szemben van. A férfi valóban inkább áll eszének irányítása alatt. A férfiasság, ami a férfiúnak megkülönböztető jellegét megadja, az akaratnak uralmában áll, amelyet ez az ész világa mellett a képzelő erőre és következésképen az érzéki benyomásokra gyakorol. Emberhez méltó igazi tevékenység, amit eszének használatára ébredve végez, akkor jön létre, amikor a lélek öntudatossá lesz, amikor tetteinek urává lesz, vagyis abban a pillanatban, amikor az akarat szabad elhatározásból diadalmaskodik az alsóbb tehetségek kizárólagos ösztönzésein, amikor az ész irányítását uralomra juttatja az érzéki ingerek fölött, az eszes
