Mercier bíboros : Kispapjaimhoz (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1910)
Második konferencia. Az összeszedettség és a hallgatás a keresztény tökéletesség szempontjából
38 MERCIER: KISPAPJAIMHOZ látja, hogy minden erőlködése meghiúsul, ha az őt elhalmozó irgalmas szeretet nagyságát akarja fölmérni ! Az ember megismerésben és szeretetben csak oly mértékben halad előre, amennyire jobban és jobban fölfogja azt az űrt, amely közte és Eszményképe közt tátong. Senki sem fejezte ki szebben ezt az érzelmet, mint nagy szent Leó pápa. Hallgassák csak: «Qaudeamus igitur, quod ad eloquendum tantae misericordiae sacramentum impares sumus : et cum salutis nostrae altitudinem promere non valeamus, sentiamus nobis bonum esse, qnod vincimur. Nemo enim ad cognitionem veritatis magis propinquat, quam qui intelligit, in rebus divinis, etiam si multum proficiat, semper sibi superesse, quod quaerat. Nam qui se ad id, in quod tendit, pervenisse praesumit, non quaesita reperit, sed in inquisitione deficit»..1 Három módja van a keresztény tanítás elsajátításának : A gyermek, mielőtt eszével élne, csak a szavakat tanulhatja be. A felnőtt ember, ha nincs is meg benne a szeretet és a keresztény hit, többé-kevésbbé eljut addig, hogy megérti a szavak értelmét; vannak hitetlenek, akik dogmáinkat tudományos kedvtelésből tanulmányozzák s hitetlenek, akik azok megismerésére azért törekszenek, hogy ostromolhassák. A hivő azért tanul, hogy értsen s azért akar ér1 S. Leo, Sermo. IX. De natív. Domini.
