Mercier bíboros : Kispapjaimhoz (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1910)
Második konferencia. Az összeszedettség és a hallgatás a keresztény tökéletesség szempontjából
26 MERCIER: KISPAPÁIMHOZ a remeték és napjainkban a trappisták, örök és föl- tétlen hallgatásra kötelezik magukat; a többiek legnagyobbrészt összeegyeztetik a hallgatás gyakorlását a társadalmi élet kívánalmaival, amint azok akár a zárt közösség keretében, akár a külső világgal való időnkénti érintkezésükben jelentkeznek, de valameny- nyien belátták, hogy a lelket a csendesség és össze- szedettség légkörében kell kifejleszteni, hogy megtartsa szárnyalását az eszményi tökéletesség felé és állandó összeköttetést tartson fenn Istennel. Nemde isteni Üdvözítőnk is erre figyelmeztet bennünket? Jó imádsághoz föltétlenül szükséges, hogy az ember magába vonuljon és csöndbe merüljön : « Tu autem, cum oraveris, intra in cubiculum tuum, et clauso ostio, ora Patrem tuum in abscondito et Pater tuus, qui videt in abscondito, reddet tibi». Es midőn Jézus Lázár nővéreivel bizalmasan beszélgetett, két életmódot állított szemünk elé : az egyik helyes és feddhetetlen — ez a Mártháé, a másik jobb és dicséretesebb s ez Máriáé. Mártha szorgoskodik, a sok külső munka leköti minden figyelmét s nem érti meg a lélek sóvárgását, mellyel az hallgatagon Jézus lábaihoz simul, hogy tanítását hallgassa. Mária csak egy dologra gondol, csak az imából él. Az isteni Salamon nem Ítéli el az elsőt, de nyíltan a másik pártjára áll: «Maria optimam partein elegit, quae non auferetur ab ea»d 1 1 Luk. 10, 42.
