A Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája 1874-1909. Munkálatok - 72. évfolyam (Budapest, Stephaneum, 1909)
Pap József: A magyar egyházirodalmi iskola története 1874-1900
134 SZÓNOKI ÖNKÉPZÉS veknek. Wagner javaslatát elfogadta s utasította az elnököt, hogy a szónoklat körébe vágó dolgozatokat a szakosztályban olvastassa föl. Saly és Rejtő ajánlatait elvetették. Bár Saly fölszólalására a jeles szónokok tanulmányozásának lehetőségét kész örömmel meg- engedték, de kötelezővé nem tették. A szónoklattan körébe vágó kérdések tágyalására kimondották, hogyha valakinek kétsége volna egyik vagy másik szónoki szabály felől, Írásban körvona- lazva adja be az elnöknek. Az elnök majd előadót fog kijelölni a kérdés tanulmányozására, aki felada- tának lelkiismeretesen tartozik megfelelni és a két- séget megoldani. De ha ilyen kétség nem is merülne föl, akkor is jogában van az elnöknek, hogy egy- egy megvitatandó tételt kitűzzön s arra előadót jelöljön. De mindezekre nem került a sor, hihetőleg az idő rövidsége miatt. Csak két szónoki gyűlést tartottak még s azokon is csak beszédek hangzottak el. Már ebben a tanévben a szentatyák beszédeinek tanulmányozását a szabályzat ellenére kezdték el- hanyagolni. így a következő iskolai évben újabb intézkedések váltak szükségessé. Az első szónoki gyűlésen1 Breyer István a szabályok felolvasása után a scholasztikus vitatkozásoknak a szakosztály körébe való felvételét ajánlja. Azt hiszi, «hogy ezzel a szak- osztály belső életén némi megújhodást lehetne esz- közölni». Az elnök ellentétes véleményére elvetették Breyer javaslatát. 1 1900. I. gy. okt. sz. 11.
