A Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája 1874-1909. Munkálatok - 72. évfolyam (Budapest, Stephaneum, 1909)
Pap József: A magyar egyházirodalmi iskola története 1874-1900
SZÓNOKI ÖNKÉPZÉS 135 Az elnök ugyanis a gyakorlatra akarja fektetni a fősulyt s azért azt indítványozza, hogy minden tag mindkét félévben egy beszéd elmondására legyen köte- lezve, amiáltal megszűnnék a szentatyák tanulmányozá- sának feltétlen szükségessége. Az elméletet nem akarta ezzel kizárni. Sőt erre nézve ajánlatot is tett, amelynek értelmében mindenki legyen köteles évenkint egyszer valamely elméleti kérdés tárgyalására vállalkozni. A szakosztály az elnök mindkét indítványát elfogadta. Ez utóbbit azzal a hozzáadással, hogy az elmé- leti kérdések tárgyalásának sorozatát az elnöknek kell megállapítani s ha senki sem jelentkeznék elő- adónak, akkor jogában áll e célból kijelölni egye- seket. De a szentatyák beszédeinek tanulmányozására vonatkozólag külön intézkedéseket szerettek volna tenni némelyek s ez irányban indítványokkal léptek föl. Hosszabb vitatkozások után Lóska Béla ajánlatát fogadták el. Eszerint a harmad- és negyedévesekre nézve kötelezővé tették, hogy egyik beszédjüket a a szentatyák alapján kell elkészíteniük.1 Mindezek az elfogadott indítványok a régebbi Kudora-féle tervezetet egészen átalakították.2 Nagyobb önállóságra tehettek szert a tagok. Az elméleti föl- olvasások nagyban hozzájárultak a szónoklat föl- lendüléséhez. A következő két iskolai évben is ezek szerint a szabályok szerint működött a szónoki szakosztály. Átlag évenkint tiz gyűlést tartott, amelyeken rend1 1900. II. sz. gy. okt. 18. 2 1900. III. sz. gy. dec. 6.
