A Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája 1874-1909. Munkálatok - 72. évfolyam (Budapest, Stephaneum, 1909)

Scheffler János: Szent Pál theologiája négy nagy levele alapján

I. A megváltás elöföltétele!

541

ő esztelen szívok» (Rom. 1, 21. v. ö. 22. 28.); azért önmaguk készítettek isteneket, bálványimádásba me- riiltek: «Fölcserélték a halhatatlan Isten dicsőségét a halandó ember, sőt a madarak, négylábúak és csúszómászók képmásával», (Róm. 1, 23. v. ö. 25; Kor. I. 8, 5. Oal. 4, 8.) s az erkölcsi romlás pos- ványába sülyedtek : «Ezért az Isten őket szivük kivánsá- gaira, a tisztátalanságra hagyá».(Róm. 1, 24. Erőm- lottság leírása: u. o. 25.—32. vs.) Ez szent Pál szerint a bálványimádás eredete, amely tehát nem szükségszerű kifolyása az eredeti bűnnek, az emberi értelem elhomályosodásának s az akarat meggyön- gülésének, hanem a szabadakaratból elkövetett vét- kék következménye.1

4. Egy az Isten. Ezt szent Pál hallgatagon min- denütt föltételezi, többször különösen is hangoztatja : «Isten csak egy». (Oal. 3, 20. v. ö. Róm. 3, 30.). «A bálvány semmi a világon és nincs más Isten, hanem csak egy.» (Kor. I. 8, 4.) «Nekünk csak egy Istenünk vagyon, az Atya, kitől mindenek vannak és mi is őbenne és az egy Úr Jézus Krisztus, ki- által mindenek vannak és mi is őáltala vagyunk». (Kor. I. 8, ó. v. ö. 5.)

5. Isten lényegébe az ember értelme belé nem ka- tolhat, bár — mint láttuk — létezését és némely tulajdonságát természetes utón is megismeri: «Amik Istenben vannak, senkisem tudja, csak az Isten Lelke». (Kor. I. 2, 11.) Csak a Szentlélek ért föl mindent. «A Lélek átvizsgál mindent, még az Isten mélységes 1

1 Simar i. m. 75—80. 1.