A Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája 1874-1909. Munkálatok - 72. évfolyam (Budapest, Stephaneum, 1909)
Scheffler János: Szent Pál theologiája négy nagy levele alapján
540 SZENT PÁL THEOI.OG1ÁJA lesség. Ennek elhanyagolása — épen Isten termé- szetes megismerésének lehetősége miatt — menthe- tetlen bűn («úgy, hogy ők menthetetlenek»), amely Isten haragját vonja maga után. (Róm. 1,18. 23—25.) Noha tehát a pogányoknak nincs is pozitív isteni törvényük, mint a zsidóknak, mégis tudatában van- nak Isten parancsainak: Isten szivükbe írta a ter- mészeti törvényt: «Midőn a pogányok, kiknek tör- vényük nincsen, természet szerint (<púaa) azokat cselekszik, miket a törvény tart, az ilyenek törvé- nyök nem lévén, önmagok törvényük maguknak, kik megmutatják, hogy szivükbe van írva a törvény rendelése» (Róm. 2, 14—15.); s e törvényekről min- denkinek a lelkiismerete tanúskodik : «bizonyságot tévén nekik (erről) lelkiismeretük», (u. 0. 15.) Akik e természeti törvényt nem teljesítik, épúgy vétkeznek és bűnhődnek, mint a mózesi törvényt áthágó zsidók: «Mind, akik törvény nélkül vétkez- tek törvény nélkül vesznek el és mind akik törvény alatt vétkeztek, törvény által Ítéltetnek meg». (Róm. 2, 12.) 1 3. S valóban meg is ismerték a pogányok Istent, de nem szolgáltak neki, praktikus atheizmusba estek : «Ámbár megismerték az Istent, nem úgy dicsőítet- ték, mint Istent és nem adtak neki hálát: hanem hiúkká lettek gondolataikban.» (Róm. 1, 21. v. ö. 28.). Értelmük lassan elhomályosodott és kiveszett belőle az egy igaz Isten ismerete: «Meghomályosodott az 1 1 V. ö. Simar i. m. 80—83. Prat i. ni. 270-272 és 277—278. 1.
