A Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája 1874-1909. Munkálatok - 72. évfolyam (Budapest, Stephaneum, 1909)
Péter Róbert: Az atyák mondásai
A PIRKE ABOTH KRITIKÁJA 425 toldozták, foltozták. Manapság a kritikusok bonc- kés alá veszik a Szentirást és egy-ugyanazon szent- Írási könyvben különböző korokból eredő forrás- műveket vélnek fölfedezhetni. A modern filológia a Koránt sem tekinti egységes műnek, hanem szövegét többszörös átdolgozások eredményének nyilvánítja. Senki sem fogja tehát rossz néven venni, ha az A. M. sző- vegének egységes voltát vizsgálat tárgyává tesszük. A megelőző fejezet, melynek főcélja inkább az A. M.־ban megnevezett rabbik korának meghatáro- zása és életük egyes kiemelkedőbb eseményeinek feltüntetése volt, mint kimerítő életrajzok nyújtása, nagyon megkönnyiti feladatunkat, midőn a jelen fe- jezetben a Pirke Aboth átdolgozásának idejét akar- juk meghatározni elválasztva a gyűjtemény magvát a későbbi toldásoktól. Feladatunk megoldásánál tekintetbe kell vennünk az A. M.-nak célját. E cél, mint már említettük, első sorban az volt, hogy a hagyomány (הרות לעבש הפ) átszármazásának folytonosságát kimutassa és így egyúttal annak tekintélyét is megokolja. Az utóbbi cél különösen nagyjelentőségű volt a farizeusok szemében, mert halakáik érvényességét és kötelező erejét sokan kétségbe vonták. Különösen a szaddu- ceusok helyezkedtek velük szembe; és habár elv- ben a szájhagyományt elvetették, gyakorlatban még sem érvényesíthették radikális álláspontjukat: a ha- gyomány ugyanis annyira belenőtt a zsidóság éle- tébe, hogy még a szadduceusoknak is nem egy esetben a szájhagyomány szerint kellett igazodniok. A farizeusoknak tehát érdekében állt a szadduceu-
