A Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája 1874-1909. Munkálatok - 72. évfolyam (Budapest, Stephaneum, 1909)
Péter Róbert: Az atyák mondásai
426 A PIRKE ABOTH KRITIKÁJA sokkal szemben a hagyomány tekintélyét védeni ; ezt a célt szolgálja a Pirke Aboth első két fejezete, mely a hagyományt a Mózestől vezeti le a rabbik kezein át, egészben véve pedig a rabbik bölcs mon- dásait, erkölcsi elveit nyújtja. E gondolat alapján azt várnák, hogy az A. M. a bennük fölsorolt rabbik gnómiáit időtani sorrend- ben adja elő. Az első két fejezet a föltevésnek nagyjában tneg is felel és így az analógia elve alapján jogunkban van föltételezni, hogy a követ- kező fejezeteket is a két első módszere szerint állí- tották össze. Sajnálattal kell azonban konstatálnunk, hogy a harmadik fejezettől kezdve az A. M. tekin- télyeinek fölsorolása időtani szempontból oly ku- szált, hogy a későbbi toldások biztos meghatározá- sához elégséges támpontot nem nyújt. És ez nagyon természetes. Minél inkább eltávolodunk a Misna kodifikációjának idejétől, annál kisebb a szájhagyo- mány megőrzőinek és közvetítőinek száma és így ezek időtani fölsorolása nem volt nehéz. De amint a sémi népek géniusza a szabatos történeti előadás módszeréről mit sem tud, e téren Jehuda Hannasi' sem képezett kivételt és így épenséggel nem sza. bad megütköznünk azon az össze-visszaságon, a hogy a hagyomány későbbi képviselőit megszólal- tatja. Leggyanúsabb a két utolsó fejezet, melyek authentiáját egyébként más érvek alapján kell két- ségbe vonnunk. Ezek előrebocsátása után vegyük sorba az iratka egyes fejezeteit és az előbb kifejtett elvek alapján kíséreljük meg benne az újat a régi- tői gondosan megkülönböztetni.
