A Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája 1874-1909. Munkálatok - 72. évfolyam (Budapest, Stephaneum, 1909)
Péter Róbert: Az atyák mondásai
A PIRKE ABOTH-BAN SZEREPLŐ ÍRÁSTUDÓK 391 lag a «nagy zsinagógából» keletkezett a Makkabeu- sok alatt, de már csak legfőbb birói és közigazga- tási hatalommal, — leszámítva Hyrcan János (Ant. XIII. 10, 56-־), Aristobulos és Alexander (Jannai) uralkodását; hogy azonban a szadduceusok győ- zelme csak látszólagos volt ekkor is, leginkább mu- tatja Alexandra (Salome) uralkodása (v. ö. Ant. XIII. 16, 2.), kinek férje maga, Alexander (Jannai), a farizeusok esküdt ellensége adta azt a tanácsot halála előtt, hogy a farizeusok pártjához köze- ledjék. Egy harmadik dolog, amiről itt röviden szólunk, az az épen nem könnyű kérdés: szabad volt-e ha- gyományt leírni ? Sokan azon a véleményen vannak, hogy az tiltva volt és e tilalmat első sorban a halakára, sőt némileg a haggadára is kiterjesztik. Tény az, hogy a palesztinai Johanan bar Napaha (Kr. u. 179—279.) mondotta:1 «Aki leírja a hala- kákát az olyan, mint aki elégeti a Tórát». Ezzel szemben állanak azonban egyes a bábeli Talmud- ban előforduló hivatkozások bizonyos halaka-föl- jegyzésekre, melyek a szájhagyomány följegyzésé- nek tilalmát nagyon is kétséges értékűnek tűnte- tik föl.2 Úgy látszik tehát, hogy határozott törvény, mely a hagyomány Írásba való foglalását tiltotta, nem volt, hanem a nyilvános használatra szánt iratok י Bab. Temura 14b, יבתוב תובלה ףרושכ הרותה■ * L. a pontosabb és bő adatokat ; Strack i. m. 12—15. oldal.
